Keresés
Élménybeszámolók, útleírások
Siófok, a nyári főváros, hazánk egyik legforgalmas... Tovább »
Balatonföldvár a tópart legrendezettebb települése... Tovább »
Legtöbbünk gyermekkori emlékeinek meghatározó pill... Tovább »
A település és környéke kiemelt idegenforgalmi köz... Tovább »
Élmények, beszámolók
Gödöllő története
Első okleveles említése 1349-ből ismeretes, mely szerint Nagy Lajos király gyermekkori nevelőjének, Pohárnok Péter udvari vitéznek adományozta Gödöllőt és a hozzá tartozó földeket, erdőket. A település neve Gudulleu, Gudullur, Gödöle, Gedellő alakban fordul elő a korai oklevelekben, 1868-ban nyerte el hivatalosan és véglegesen a Gödöllő elnevezést. A többször gazdát cserélő falu a török idők alatt szinte teljesen elpusztult, egy 1692-es összeírás mindössze 26 családot lelt itt. A Vámossy, Hamvay földbirtokos családoknak, majd Bossányi Krisztinának köszönhetően nem került Gödöllő idegen birtokosok kezére. Kürty Vámossy István tette kuriális faluvá a XVII. század második felében, s Hamvay Ferenc volt az első földesúr, aki Gödöllőn is lakott a központban fölépített kúriájában (1662). Döntő fordulatot jelentett a település életében, amikor Grassalkovich Antal
(1694-1771) lett a vidék tulajdonosa. A tüneményes pályafutású barokk főúr Gödöllőt választotta kiterjedt birtokai középpontjául, nagy ívű fejlődés lehetőségét nyitva meg ezzel a település előtt. Itt építette föl pompás barokk kastélyát (1744-1751), mely építészeti és történeti szempontból egyaránt jelentős, 1751-ben Mária Terézia is meglátogatta. Grassalkovich Antal jó ízlésű és bőkezű mecénás is volt. Kora kiváló építészeivel és szobrászaival dolgoztatott (Mayerhoffer András és János, Martin Vogerl, Gföller Jakab). A mai Gödöllő műemlékeinek jó része Grassalkovich korából származik. Ezek közül a legjelentősebb - a kastélyon kívül - a máriabesnyői kegytemplom, mely neves búcsújáróhely. Grassalkovich
szlovák és német mesteremberek betelepítésével oldotta meg az építkezésekhez szükséges munkaerő-utánpótlást. Ennek következtében a korábban színmagyar és református lakosság vegyes nemzetiségűvé és vallásúvá vált, és létszáma is hamarosan megkétszereződött. Vásártartási joggal rendelkező mezőváros lett 1763-ban. Vásárai és földrajzi fekvése okán mindig központja volt a környéknek, átmenő terület az Alföld és a Felvidék között, nyelvjárása is átmenet az alföldi és a palóc dialektus közt. 
Gróf Grassalkovich Antal halála után az immár hercegi rangra jutott fia és unokája, II. és III. Grassalkovich Antal a műpártolásban igen, de az ésszerű gazdálkodásban nem bizonyultak méltó utódnak. A II. Grassalkovich Antal által építtetett Barokk Kastélyszínház 2003 augusztusában nyitott újra, 150 éves szünet után. III. Grassalkovich Antal adományozta azt a telket a fővárosnak, amelyen a Nemzeti Múzeum és az első Pesti Nemzeti Színház épült.
Nagyapja hatalmas és jól gondozott gazdaságát viszont elhanyagolta, elherdálta, 1841-ben bekövetkezett halála a Grassalkovichok kihalását jelentette. Amilyen váratlan és káprázatos volt ennek a nemesi családnak a föltűnése a magyar történelemben, ugyanolyan gyors és meglepő volt az eltűnése is. A gödöllői kastélyt előbb báró Sina György, egy görög származású bankár vásárolta meg, majd egy belga bank tulajdonába került.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején országos történelmi események helyszínévé vált Gödöllő. A kastély előbb Windischgrätz hercegnek, az osztrák seregek fővezérének volt a szálláshelye, majd a győztes isaszegi csata (1849. április 6.) után Kossuth Lajosnak és tábornokainak főhadiszállása lett. Kossuth itt vetette föl először a Habsburg-ház trónfosztásának tervét, itt fogalmazta meg a Függetlenségi nyilatkozatot, melyet április 14-én fogadott el a debreceni országgyűlés.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar állam visszavásárolta a gödöllői kastélyt és uradalmat a belga banktól, és koronázási ajándékul adta I. Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak. Ybl Miklós irányításával átalakították a kastélyt a megváltozott igények szerint (ekkor szüntették meg a 2003. augusztus 8-án újra megnyitott barokk színházat), s ettől kezdve általában tavasszal és ősszel időzött itt a királyi család. A királyi nyaralóhely és a koronauradalom lendületes fejlődést biztosított a településnek. Az északi vasút
vonalát a király kedvéért vezették Gödöllőn át, 1911-től pedig HÉV-vonal is összekötötte a fővárossal. Fejlesztették az infrastruktúrát: 1907-től kövezett főutakkal, 1908-tól villanyvilágítással rendelkezett az időközben - a közigazgatás átszervezése miatt 1884-től - nagyközséggé lett Gödöllő. A koronauradalom területére különböző mezőgazdasági tanintézeteket, mintagazdaságokat telepítettek: Baromfitenyésztő Szakiskolát (1898), Méhészeti Gazdaságot (1899-1900), Burgonyatermesztési Telepet (1913), melyeknek a jogutódjai még ma is működnek. A koronauradalom szerény, de biztos megélhetést biztosított a lakosság nagy részének. Megalakult 1869-ben a Gödöllői Takarékpénztár, melynek első részvényeit Ferenc József jegyezte.
A XX. század elején Gödöllő divatos nyaraló- és kirándulóhely lett. Az egészséges levegő, szép táj, kellemes környezet, nagy parkok, jó közlekedés, Budapest közelsége és a királyi család jelenléte ide vonzotta a fővárosi polgárságot. Számos színész, író, újságíró épített 
vagy bérelt itt villát. Két szálloda, fürdők, kisvendéglők álltak az idelátogatók szolgálatára. Körösfői Kriesch Aladár festőművész kezdeményezésére alakult meg a Gödöllői Művésztelep (1901-1920), mely a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulása volt. Tagjai 1907-től szövőműhelyt is működtettek. A föllendülő idegenforgalom fejlesztette a kiskereskedelmet és a kisipart, különösen a szolgáltatóipart. Mindez természetesen a népesség strukturális átrendeződését vonta maga után: csökkent a mezőgazdasági lakosság számaránya, míg 1900-ban az összlakosság 49,4%-a, 1930-ban már csupán 21,9%-a foglalkozott földműveléssel. 1990-ig járási székhely volt Gödöllő.
Az első világháború végén ismét fontos politikai események helyszínévé vált Gödöllő. 1918 őszén IV. Károly király itt értesült a Monarchia összeomlásáról, a gödöllői kastélyban tárgyalt többek között Károlyi Mihállyal, sikertelenül. Az 1919. február 20-án Gödöllőn tartott földművelésügyi tanácskozáson merült föl először, hogy az itteni koronauradalom területét mezőgazdasági központtá kellene tenni a gazdasági akadémia idetelepítésével. Ezt az értekezleten szintén részt vevő Móricz Zsigmond is megörökítette az Egy koronagyémánt és ezer koldustarisznya című cikkében.
1919 májusában a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél rendezte be főhadiszállását a Grassalkovich-kastélyban, majd a megszálló román
csapatokat vezető Károly román trónörökös időzött itt. A két világháború között Horthy Miklós kormányzó rezidenciájaként kiegyensúlyozottan fejlődött a község. Itt alakult meg 1928-ban az első egészségügyi mintajárás, melyet amerikai tapasztalatok alapján és a Rockefeller Alapítvány támogatásával hoztak létre. Elemeit, a védőnői hálózatot, a szülőotthont és az iskolafogászatot az 1930-ban szervezett tisztiorvosi szolgálat fogta össze. Reprezentatív, nemzetközi hírű rendezvények zajlottak Gödöllőn ebben az időszakban: az 1933-as Jamboree-n 54 nemzet 26.000 cserkésze vett részt, 1939-ben ugyanitt rendezték meg a Leánycserkész Világtalálkozót, a Paxtingot. Az akkori főcserkész, gróf Teleki Pál a máriabesnyői temetőben nyugszik (1946 óta). A kormányzó vadászvendégeként olyan neves személyiségek jártak a községben, mint Viktor Emmanuel olasz király (1934) vagy Pacelli bíboros (1937), a későbbi XII. Pius pápa.
A II. világháború után eltérő irányt vett a község fejlődése. A Grassalkovich-kastély egy része szovjet laktanya lett, másik részébe a Fővárosi Tanács Szociális Otthonát költöztették. Új településfejlesztési elvek alakították a község arculatát. 
Háttérbe szorítva nyaralóhely jellegét, nagyipart kezdtek ide telepíteni, a Ganz Árammérőgyárat (1950) később több kisebb-nagyobb üzem, vállalat követte. A másik meghatározó jelentőségű döntés a település életében az Agrártudományi Egyetem Gödöllőre helyezése volt (1950). Ezzel beteljesedett a század elején formálódó, akkor még csak vágyálomként megjelenő terv: a település agrárcentrummá való fejlesztése. Az egyetem több tudományos kutatóintézet és mezőgazdasági intézmény létrejöttét vonta maga után. Az iparosítás, új munkahelyek teremtése következtében szinte megháromszorozódott a lakosság. A belterületeken lakótelepeket emeltek. 1965-ben Gödöllőhöz csatolták a korábban önálló Máriabesnyőt, bár a két település összeépülése már a két világháború közötti időszakban megtörtént. 1966. január 1-jén nyilvánították várossá Gödöllőt, s egyben az egyesített gödöllői és aszódi járás székhelye is lett.
*
Gödöllő önkormányzata elő kívánja segíteni a város egyenletes fejlődését, lakói életminőségének javulását. Alapfeladatnak tekinti a tervszerű, kiegyensúlyozott, egymásra épülő infrastruktúra kiépítését, az ehhez szükséges komplex fejlesztési programok kidolgozását.
A 2001. évi népszámlálás szerint Gödöllőn 11.114 lakást és lakott üdülőt 
tartottak nyilván. Az egy lakásra jutó alapterület 80 m2. A lakások villamos árammal és vezetékes ivóvízzel való ellátottsága majdnem teljes. A lakások 78,1%-ában vezetékes földgáz, 57%-ában központi fűtés található. Az önkormányzat 2003-ban 43 bérlakást adott át. A szennyvízcsatorna kiépítettsége meghaladta a 66%-ot, a szolgáltatásba bekapcsolt lakások aránya 59,6% volt. A telefon ellátottság általános.
A város gazdasága az elmúlt években jelentősen átalakult. A korábbi iparvállalatok karcsúsodtak, korszerűsödtek; mellettük újabb nagyvállalatok települtek le, a város munkaerőlétszámát meghaladó kapacitással. Az iparterületek a város jelenlegi ipari területein beteltek. A Gödöllői Ipari Park hosszú távon elegendő helyet kínál a térségbe befektetni kívánó cégeknek és munkalehetőséget biztosít a régió településein élőknek. Az ipartelepítés a tudásigényes, környezetbarát technológiákat szorgalmazza, amelyek fejlett technikát alkalmaznak és kutatás-fejlesztési tevékenységre is számot tartanak. A város népességmegtartó ereje jelentősen javult. Az önkormányzat arra törekszik, hogy Gödöllő lakossága lehetőség szerint minden alapvető vagy fontos szolgáltatást elérhessen a városban valamint a közvetlen környezetében.
A város erőforrásai közül a humán tényezők a legfontosabbak. Gödöllő rendelkezik a teljes oktatási palettával, minden lehetőség megvan a humán erőforrás átfogó,
átgondolt fejlesztésére. A kialakult, szerkezetében és tartalmában is differenciált nevelési-oktatási rendszer és többletszolgáltatást nyújtó intézményhálózat megfelel a követelményeknek, a szolgáltatást igénybevevők igényeinek. Ide tartozik, hogy 2001-ben a város 7 évesnél idősebb népessége 24,6%-ának volt felsőfokú végzettsége. (A Pest megyei átlag ekkor 10,9% volt.)
kezdte el munkáját. A legfrissebb adatok szerint több mint százezer dokumentumot őriz. A közhasznú társasági formában működő Petőfi Sándor Művelődési Központ időszaki kiállításaival, sokszínű programjaival országos ismertségnek örvend. A mozgáskorlátozottak lift segítségével juthatnak el színháztermébe. A Gödöllői Városi Múzeum iskolai gyűjteményből nőtt ki. Állandó kiállításai a helytörténet egy-egy szeletét mutatják be a város legrégibb, s az önkormányzat beruházásában 1999-ben felújított épületében. Az intézmény két 
nagy magángyűjteménnyel is gyarapodott: Ignácz Ferenc Ausztráliából hazahozott egzotikus néprajzi és természetrajzi anyagával, melyből az Óceánia világa című állandó kiállítás ad ízelítőt, valamint Csupor Zoltán Mihály tordasi plébános több ezer darabból álló művelődéstörténeti gyűjteményével. Az önkormányzat által 1998-ban létrehozott, alkotóházat is működtető Gödöllői Új Művészet Közalapítvány célja a Gödöllői Művésztelep szellemiségének őrzése, a kortárs alkotómunka feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében kiállításokat rendez, művészeti tanfolyamokat szervez.Egyéb múzeumok is találhatók a városban. Az 1969-től gyűjtött Agrártörténeti Műszaki Gyűjtemény anyagát az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet parkjában állították ki. A Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet szakgyűjteménye, az országban egyedülálló Méhészeti Gyűjtemény 1983-ban nyílt meg. Az 1988-ban létesített Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum - Európa egyetlen ilyen jellegű múzeumaként - a mezőgazdaság műszaki fejlődését mutatja be a Szent István Egyetem területén. Három jelentős tudományos kutatóintézet működik jelenleg a városban: a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (KÁTKI), mely az egykori koronauradalom területén 1897-ben alapított Magyar Királyi Baromfitenyésztő Munkásnőképző Iskola és az 1899-ben létrehozott Méhészeti Gazdaság jogutódja. Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet 1969-ben költözött Gödöllőre, feladata a mezőgazdasági termelés műszaki feltételeinek a fejlesztése, géprendszerek kialakítása, az új mezőgazdasági gépek funkcionális vizsgálata, paramétereinek meghatározása. A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont a legfiatalabb nemzetközileg is elismert tudományos műhely. 
A város idegenforgalma a kastély felújításával párhuzamosan jelentősen növekszik, fejlődésének elősegítése az önkormányzat egyik fontos feladata. Emellett szükség van a városközpont rekonstrukciójának folytatására és törekedni kell arra, hogy regionális ellátást nyújtó intézmények letelepítésével, fejlesztésével erősödjön Gödöllő regionális központ jellege, s tovább bővüljenek a lakosság számára kínált szolgáltatásai.
Forrás: www.godollo.hu