Keresés
Belépés
Élménybeszámolók, útleírások
Zalakarosi gyógy-, élmény- és strandfürdő
Magyarország 6. legnagyobb vendégforgalmú fürdőjén... Tovább »
Nagykanizsa rendezvénynaptár 2008
Nagykanizsa rendezvénynaptár 2008, fesztiválok, bá... Tovább »
Mátrafüred
Mátrafüred, Sástó - Az ország legmagasabban fekvő ... Tovább »
Mezőkövesd és látnivalói
A település a színes népviseletükkel, népművészetü... Tovább »
Élmények, beszámolók
Fertődi túra
Nyugat-Dunántúli túránk következő állomása az egykori Eszterháza, a mai Fertőd.
Pontos kiindulópontunk Hegykő. Sopronból jövet ugyanis itt találtuk a legjobbnak eltölteni az éjszakát, egészen pontosan a Tornácos panzióban. A szálláshelyet bátran ajánlom minden átutazónak és mindenkinek, aki ezen a környéken kíván hosszabb rövidebb időt eltölteni. A panzió tökéletesen ötvözi egy luxusszálló és egy falusias fogadó minden előnyét, ugyanis a csendes, hangulatos, többek között házias ízeket is kínáló vendéglátóhely igazán kiváló wellness szolgáltatásokat is nyújt. A vendégek kényelmét szolgálja a kozmetika, manikűr, pedikűr szolgáltatások, valamint a fodrászat. Az ország ezen részén bevált szokás a fogászati turizmus, az ide látogató vendégeknek ebben sem kell hiányt szenvedniük.
Az előzőekben említettekkel még mindig nincs vége a sok jónak amit, a panzió kínál. A háztól pár lépésnyire található, a már gyógyvízzé minősített hőforrással rendelkező termálfürdő, mely fedett és kültéri medencéivel egész évben várja a felüdülni vágyókat. Természetesen a vízben gyógyulni vágyókra képzett szakcsapat felügyel. Egy szóval Hegykő, és a Tornácos Panzió a pihenni vágyók paradicsoma, pihenjük hát ki magunkat, engedjünk meg magunknak egy kis lustaságot.
Hagyjuk bátran, hogy kényeztessenek, hisz nagyon sok felfedezni való vár ránk.
Miután testileg és lelkileg feltöltődtünk, vágjunk neki kirándulásunknak. Első állomásunk Fertőszéplak. A falu egyik ékessége a kéttornyú katolikus templom, mely másodállásban irányjelző is. Nélküle ugyanis sohasem ismernénk fel a vele szemben elhelyezkedő egykori Széchényi kastélyt. Hihetetlen, hogy a XXI. században a legnagyobb magyar édesapjának, a magyar Nemzeti Múzeum megalapítójának, Széchényi Ferencnek a szülőháza ilyen mostoha körülmények között legyen, és terményraktárként használják. Örömömre szolgál azonban, hogy nem ez az egyetlen dolog, amiről itt Fertőszéplakon beszámolhatok. Feltétlenül el kell látogatnunk az utcát alkotó mini-skanzenbe. Öt házikóban hét kiállítást tekinthetünk meg. A kiállítások a fertői kultúrvidék hagyományait és lakókultúráját mutatják be a kezdetektől egészen napjainkig. Választ kapunk arra, hogyan és miből éltek az emberek, valamint arra, hogy munkájukat milyen eszközök segítségével végezték. Megtudhatjuk, hogy a Fertő-tó révén a halászat és a nádfeldolgozás volt a legjelentősebb pénzkereseti forrás.
Folytassunk utunkat még tovább vissza az időben, az egykori grófok birodalmába, a szomszédos Fertődre. Mindenki számára egyértelmű az úti cél, az egykori Eszterházy kastély. A birtok eredetileg a Kanizsai család tulajdona volt, házasság révén került később a Nádasdyak hatalmába. Az újabb tulajdonos nem sokáig volt a haszon élvezője, ugyanis egy összesküvés révén összetűzésbe keveredett a császárral, aki aztán lefejeztette és ezzel a birtok újra az uralkodó tulajdona lett. 1671-ben fejezték le Nádasdy Ferencet és tíz évvel később már Eszterházy Pál volt az újabb tulajdonos. Sok energiát fektetett a birtok felvirágoztatására, és emellett kellő figyelmet fordított az ehhez szükséges feladatokra is, tehát egyre növelte politikai befolyását. Utódai követték példáját. Kiemelkedő volt Eszterházy Miklós munkássága, aki sikeres házasságkötés révén, korának egyik leggazdagabb embere lett. Hatalmas lendülettel fejlesztette a birtokot, mely lendületből bőven hagyott örökül az őt követő rokonoknak is. Egyik legelhíresültebb mondása szerint ostobaság semmit sem tenni, csak, azért mert nem tehetünk meg mindent. Bölcsességét talán névrokona II. Miklós értette és fogadta meg leginkább. II. Miklós volt az, aki megvalósította Eszterházát. A település eredeti neve a mai Fertőd ugyanis eredetileg Süttör volt, melyet az Eszterházyak családi nevük után Eszterházának kereszteltek és 1950-ig így is volt ismert. Miklós külföldön művelődött, nem csupán tanult, hanem szépérzék birtokába is jutott. Hazatérvén tele önbizalommal és tettvággyal meg kívánta valósítani mindazt, amit utazásai során látott. Láss csodát, Miklós három év alatt felépítette a mai kastély főépületét. Ezzel persze messze nem ért véget a terve. Egy alkalommal szemtelenül ki is jelentette halgatóságának, hogy amit a császár megtehet, azt ő is megengedheti magának. Már ez önmagában vérlázító volt, de Miklós nem csak a császárt akarta „überelni”, de a francia királyt is. Ezen törekvésének eredményét láthatjuk, amikor az épület bejárat felőli két oszlopsorra tekintünk. Most azt gondolhatnánk, hogy ez a II. Miklós jó nagy sznob volt, hogy becsvágyból másokat utánzott és bizonygatta, hogy az ő füve mindenkiénél zöldebb; de tévedünk. II Miklós nem csak a külsőre adott, kulturális éhségvágya kiterjedt a festészetre is. Hosszú évek során jelentős magángyűjteményt halmozott fel, aminek nagy része mára sajnos már megsemmisült a II. Világháborúban, és az azt követő évtizedekben. A megmaradt festmények egy részét ma a Szépművészeti Múzeum kiállításain tekinthetjük meg. A festmények mellett a porcelánokat is előnyben részesítette, és a beszerzésnél nem állt meg Európa határánál. Gyönyörű porcelánok kerültek a birtokába melyek a tengerentúlról, Ázsiából származtak.
Megteremtette magának a saját kis világát. Kedvenc zeneszerzőjének Joseph Haydn-nek köszönhetően pedig saját udvari színháza volt. Mit sem ér a gazdagság, ha azt másokkal nem tudjuk megosztani. II. Miklós ezt nagyon jól tudta, éppen ezért gyakori mulatságokat rendezett. Legelőkelőbb vendégeként Mária Teréziát üdvözölhette Eszterházán. Tiszteletére tűzijátékot szerveztetett, ami abban a korban már önmagában kuriózum volt, de akkor csodálkozott az uralkodó csak igazán, amikor a tűzijáték során Magyarország akkori címerét lőtték fel két angyal kíséretében, majd pedig a V. M. T. kezdőbetűket, a Vivat Mária Theresia rövidítéseként. Az uralkodónő elégedett volt a fogadtatással és mindazzal, amit Eszterháza nyújtott neki. Egyszer azt nyilatkozta, hogy ha jó operát szeretne hallani, akkor Eszterházára kell ellátogatnia. Igen-igen, a zenészek a hű szolgák, akik II. Miklós folytonos éhségvágyát voltak hivatottak kielégíteni. Talán mindenki előtt ismert, Haydn „Búcsú” szonettje. Ez a mű egy nagyon finom figyelemfelhívás volt arra, hogy a zenészek is emberből vannak, és nekik is szükségük van családra és szabadságra. Ahogy a zenészek egymás után hagyták el a színpadot elfújva maguk után a kottát megvilágító gyertyát II. Miklós rádöbbent a célzásra és teljesítette a kérésüket, szabadságot adott zenészeinek.
II. Mikós halálával végleg elcsendesült a zene a kastély falai között, kialudtak a fények és elmaradtak a látogatók. Utódai a kismartoni birtokot és kastélyt részesítették előnyben. A kastély parlagon hevert a II. Világháborúban pedig, mint minden magyar kastélyt, ezt is méltatlan szerepre szánták. Mára azonban újra jó kezekben van, és több ezer látogatót fogad évente. Néhány évvel ezelőtt még szomorú voltam, mikor a fertődi kastély után meglátogattam a kismartoni kastélyt. A helyreállítottság mértéke ég és föld közötti volt. Persze a kismartoni kastély nem is volt olyan mostoha körülményeknek kitéve, mint hazai társa. Mára azonban külsőleg teljesen újként hatnak a kastélyfalak, és remélhetőleg ennek a tendenciának köszönhetően hamarosan a belső termek is még szebbek és élethűebbek lesznek. Akkor talán a látogatónak már majd csak magukat kell a múltba képzelniük, nem pedig az egész múltat kell gondolatban idevarázsolniuk. Ha tehetjük, látogassunk mi is el Eszterházára, hogy a belépődíjjal is hozzájáruljunk e nemes célhoz.
Az előzőekben említettekkel még mindig nincs vége a sok jónak amit, a panzió kínál. A háztól pár lépésnyire található, a már gyógyvízzé minősített hőforrással rendelkező termálfürdő, mely fedett és kültéri medencéivel egész évben várja a felüdülni vágyókat. Természetesen a vízben gyógyulni vágyókra képzett szakcsapat felügyel. Egy szóval Hegykő, és a Tornácos Panzió a pihenni vágyók paradicsoma, pihenjük hát ki magunkat, engedjünk meg magunknak egy kis lustaságot.Hagyjuk bátran, hogy kényeztessenek, hisz nagyon sok felfedezni való vár ránk.
Miután testileg és lelkileg feltöltődtünk, vágjunk neki kirándulásunknak. Első állomásunk Fertőszéplak. A falu egyik ékessége a kéttornyú katolikus templom, mely másodállásban irányjelző is. Nélküle ugyanis sohasem ismernénk fel a vele szemben elhelyezkedő egykori Széchényi kastélyt. Hihetetlen, hogy a XXI. században a legnagyobb magyar édesapjának, a magyar Nemzeti Múzeum megalapítójának, Széchényi Ferencnek a szülőháza ilyen mostoha körülmények között legyen, és terményraktárként használják. Örömömre szolgál azonban, hogy nem ez az egyetlen dolog, amiről itt Fertőszéplakon beszámolhatok. Feltétlenül el kell látogatnunk az utcát alkotó mini-skanzenbe. Öt házikóban hét kiállítást tekinthetünk meg. A kiállítások a fertői kultúrvidék hagyományait és lakókultúráját mutatják be a kezdetektől egészen napjainkig. Választ kapunk arra, hogyan és miből éltek az emberek, valamint arra, hogy munkájukat milyen eszközök segítségével végezték. Megtudhatjuk, hogy a Fertő-tó révén a halászat és a nádfeldolgozás volt a legjelentősebb pénzkereseti forrás.
Folytassunk utunkat még tovább vissza az időben, az egykori grófok birodalmába, a szomszédos Fertődre. Mindenki számára egyértelmű az úti cél, az egykori Eszterházy kastély. A birtok eredetileg a Kanizsai család tulajdona volt, házasság révén került később a Nádasdyak hatalmába. Az újabb tulajdonos nem sokáig volt a haszon élvezője, ugyanis egy összesküvés révén összetűzésbe keveredett a császárral, aki aztán lefejeztette és ezzel a birtok újra az uralkodó tulajdona lett. 1671-ben fejezték le Nádasdy Ferencet és tíz évvel később már Eszterházy Pál volt az újabb tulajdonos. Sok energiát fektetett a birtok felvirágoztatására, és emellett kellő figyelmet fordított az ehhez szükséges feladatokra is, tehát egyre növelte politikai befolyását. Utódai követték példáját. Kiemelkedő volt Eszterházy Miklós munkássága, aki sikeres házasságkötés révén, korának egyik leggazdagabb embere lett. Hatalmas lendülettel fejlesztette a birtokot, mely lendületből bőven hagyott örökül az őt követő rokonoknak is. Egyik legelhíresültebb mondása szerint ostobaság semmit sem tenni, csak, azért mert nem tehetünk meg mindent. Bölcsességét talán névrokona II. Miklós értette és fogadta meg leginkább. II. Miklós volt az, aki megvalósította Eszterházát. A település eredeti neve a mai Fertőd ugyanis eredetileg Süttör volt, melyet az Eszterházyak családi nevük után Eszterházának kereszteltek és 1950-ig így is volt ismert. Miklós külföldön művelődött, nem csupán tanult, hanem szépérzék birtokába is jutott. Hazatérvén tele önbizalommal és tettvággyal meg kívánta valósítani mindazt, amit utazásai során látott. Láss csodát, Miklós három év alatt felépítette a mai kastély főépületét. Ezzel persze messze nem ért véget a terve. Egy alkalommal szemtelenül ki is jelentette halgatóságának, hogy amit a császár megtehet, azt ő is megengedheti magának. Már ez önmagában vérlázító volt, de Miklós nem csak a császárt akarta „überelni”, de a francia királyt is. Ezen törekvésének eredményét láthatjuk, amikor az épület bejárat felőli két oszlopsorra tekintünk. Most azt gondolhatnánk, hogy ez a II. Miklós jó nagy sznob volt, hogy becsvágyból másokat utánzott és bizonygatta, hogy az ő füve mindenkiénél zöldebb; de tévedünk. II Miklós nem csak a külsőre adott, kulturális éhségvágya kiterjedt a festészetre is. Hosszú évek során jelentős magángyűjteményt halmozott fel, aminek nagy része mára sajnos már megsemmisült a II. Világháborúban, és az azt követő évtizedekben. A megmaradt festmények egy részét ma a Szépművészeti Múzeum kiállításain tekinthetjük meg. A festmények mellett a porcelánokat is előnyben részesítette, és a beszerzésnél nem állt meg Európa határánál. Gyönyörű porcelánok kerültek a birtokába melyek a tengerentúlról, Ázsiából származtak.Megteremtette magának a saját kis világát. Kedvenc zeneszerzőjének Joseph Haydn-nek köszönhetően pedig saját udvari színháza volt. Mit sem ér a gazdagság, ha azt másokkal nem tudjuk megosztani. II. Miklós ezt nagyon jól tudta, éppen ezért gyakori mulatságokat rendezett. Legelőkelőbb vendégeként Mária Teréziát üdvözölhette Eszterházán. Tiszteletére tűzijátékot szerveztetett, ami abban a korban már önmagában kuriózum volt, de akkor csodálkozott az uralkodó csak igazán, amikor a tűzijáték során Magyarország akkori címerét lőtték fel két angyal kíséretében, majd pedig a V. M. T. kezdőbetűket, a Vivat Mária Theresia rövidítéseként. Az uralkodónő elégedett volt a fogadtatással és mindazzal, amit Eszterháza nyújtott neki. Egyszer azt nyilatkozta, hogy ha jó operát szeretne hallani, akkor Eszterházára kell ellátogatnia. Igen-igen, a zenészek a hű szolgák, akik II. Miklós folytonos éhségvágyát voltak hivatottak kielégíteni. Talán mindenki előtt ismert, Haydn „Búcsú” szonettje. Ez a mű egy nagyon finom figyelemfelhívás volt arra, hogy a zenészek is emberből vannak, és nekik is szükségük van családra és szabadságra. Ahogy a zenészek egymás után hagyták el a színpadot elfújva maguk után a kottát megvilágító gyertyát II. Miklós rádöbbent a célzásra és teljesítette a kérésüket, szabadságot adott zenészeinek.II. Mikós halálával végleg elcsendesült a zene a kastély falai között, kialudtak a fények és elmaradtak a látogatók. Utódai a kismartoni birtokot és kastélyt részesítették előnyben. A kastély parlagon hevert a II. Világháborúban pedig, mint minden magyar kastélyt, ezt is méltatlan szerepre szánták. Mára azonban újra jó kezekben van, és több ezer látogatót fogad évente. Néhány évvel ezelőtt még szomorú voltam, mikor a fertődi kastély után meglátogattam a kismartoni kastélyt. A helyreállítottság mértéke ég és föld közötti volt. Persze a kismartoni kastély nem is volt olyan mostoha körülményeknek kitéve, mint hazai társa. Mára azonban külsőleg teljesen újként hatnak a kastélyfalak, és remélhetőleg ennek a tendenciának köszönhetően hamarosan a belső termek is még szebbek és élethűebbek lesznek. Akkor talán a látogatónak már majd csak magukat kell a múltba képzelniük, nem pedig az egész múltat kell gondolatban idevarázsolniuk. Ha tehetjük, látogassunk mi is el Eszterházára, hogy a belépődíjjal is hozzájáruljunk e nemes célhoz.