Balatoni kerékpárkörút

Vasárnap reggel indultam Balatonboglárra egy Miskolctól a Keletin át Balatonszentgyörgyig közlekedõ gyorsvonattal. Az elsõ érdekesség az volt, hogy a bicikliskocsi majdnem tele volt. Közel tíz jó erõben lévõ menõcsávó utazott a Keleitõl Kelenföldig (4 km) bicikliket cipelve.

Nem sokkal késõbb egy srác kért meg, hogy állítsam be a fékét, mert befog. Olyan szép nagy nyolcasa volt, hogy nem lehetett annyira meglazítani, hogy még ne érjen hozzá, de már fogjon behúzva. Szerencsére elég nagy hátsó csomagja volt és csak rövidebb távokat akart megtenni.

Lassan Siófokra ért a vonat és ott egyedülmaradtam egy szintén Boglárig utazó sráccal a bringavagondban. Õ mindenáron beszélgetni akart. Én valahogy túlságosan antiszociális vagyok az ilyesmihez. Mindenesetre bedöcögünk Boglárra és Dusi barátom elkísért a nyaralójukhoz. Kellemes meglepetésként ért, hogy az egész család ott volt. Délután Tamás is megérkezett Kaposvárról.

Hétfõn reggel hét körül keltünk. Táskák fölszerelése, belsõfoltozás és hasonló tevékenységekkel kezdve a napot. Nyolc után el is indultunk, tíz óra után Keszthelyre értünk. Ott röviden találkoztunk KiLával, vettünk egy kiló kenyeret és a fõutcán elkolbászozgattunk. Hamarosan továbbindultunk. Néhány rövidebb pihenõ után Badacsonynál álltunk meg nézelõdni és nem sokkal késõbb eltévedtünk, Veszprém felé véve az utat. Térképnézegetés és ebédelés után visszafordultunk és újra a 71-es út felé vettük az irányt. Némi további kevergés után már hat óra fele járt, amikor Balatonfüredre értünk. Ott beborult az ég. A városból kifelé jövet találtunk egy szép füves-bokros területet. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el a tíz km-re kinézett kempingig, hanem ott verjük fel a sátrakat. Enyhe megázással ez is sikerült. A biciklik levetkõztetése és lezárása után Tomi és Dusi elment boltba és hozott szárazkenyeret és májkrémet. Megvacsoráztunk és idõben lefeküdtünk. Éjjel is volt még egy kis zápor. A hõmérséklet felülmúlta az elõrejelzést, így nem fáztunk.

Reggel hat óra után ébredtünk, de reggelizés, sátorbontás és -szárogatás, csomagolás, biciklirepakolás után, nyolc órakor indultunk el. Valahogy nagyon nehéz volt tekerni. Balatonalmádin jöttem rá, hogy a keréknyomással lehet a gond. Amíg én Almádin a keréknyomást ellenõriztem (1 bar túlnyomáson állt), a többiek újabb adag kaját vettek. Továbbhaladva feltûnt, hogy megint Veszprém van kiírva és megint eltûnt a "Balatoni" és a "körút" felirat a táblánkról. Egy nagyon rendes bácsi egybõl segítségünkre sietett és elmondta, hogy arra kell menni körbe is. Amikor arra mentünk és csak fölfele kellett menni, azért mégiscsak megnéztem a térképet. Sejtésem beigazolódott, megint rátértünk a kéktúra útvonalára. Visszagurultunk a 71-es úthoz és haladtunk tovább. Nem sokkal késõbb a bicikliút a parthoz közelített, letérve a 71-esrõl. Szép ez a Balaton! De nem nézelõdtünk túlzottan, így délre Siófokra értünk. Másfél óra múlva már Szemesen voltunk. Nekem ott fogyott el a vizem, de már nem akartunk megállni venni, így ez volt a legnehezebb szakasz. Bogláron a dombra már alig bírtunk feltekerni. Ebédre odaértünk.

Jó volt.